Belém martál ma reggel kint az udvaron,
bár magam lendítettelek magamba, ezt is
jól tudom. Te fájdalomfokos, én árva fa,
mi nyögve széthasadt alattad - becsaptál,
pedig én örökbe-fogadtalak. Most mégse
vagy, kettéhasadt bennem minden ígéret
s ki tudja hányan fognak még és hányan
égtek már el általad, de mégis nélküled.
