Nőszirom - versciklus

NÕSZIROM

Hogy mikor indul meg
egy sejt vírus vagy
betolakodó idegen
és letelepedve virágzó
burjánzásából képzõdik
a rémület
s az éjszakák kimeríthetetlen színképeire
leopárdként
súlyosodik az ébrenlétek sivár fénye

Gershwin fuvallatára
sánta kutyák lejtenek
sután párba kapaszkodva
sötét pofájuk habzik
igyekszenek
no meg a kánikula...
rogyadoznak jobbra balra biccentenek
busa fejük lengedez
benne szunnyad a gondolat
csak a tánc heve
beleremeg laza hasfaluk
Építsünk magunknak falut!
... a legbölcsebb
az ebek morogva helyeselnek
Cafrangokba foszlanak
és marad pórázon a képzelet

Az ész tudatalatti rekeszeit
is kiseperném
ne pattogjon a bûvös ládikák
teteje ne perzseljen
ördöglángnyelv
csúfolkodva
Ne tátongjon a fásultság
alvadtlila nyeldeklõje sem
ha lázitatta szemeimmel
az égõ élõ falut nézem

Lábadozzon a lappangó
értelem vesszõseprûjével
csapjon a bezártság
szûkölõ ködellenzõire
Ha vágyhatnék valamire...

Fûz-süvöltés
Nyár-nyekergés
Orgona-sóhajtás
Harmatgyöngyhullásban elmerengõ
benszülöttdobpergés
Vadkacsák viharzása
Vérkopács kattogása
minden erünkben
Torkot szaggató szédülés
Megkönnyebbülés
Elõhírnöke busás lakomáknak
Most kél hiú anyaremény
Tápláld porszem esõ napfény
kristálygondolat...

loncsos falak széjjelhullnak
nyesett szárnyaival tompán
verdes lüktet
én kicsi magzatom
akaratlanul hordom
gerinchúr rezdülõ velõ
pattogó porcok
pendülõ inak
ringások
tompa borospalack-csobbanások
konok koponya
barackarca...

Vastag hófelhõk mögül
vakoskodik a nap
kibetûzi arcvon’saim
hámlanak
ûzik egymást a márványégen
szórakoztatásomra

Ahogy fekszem hanyatt
az õsnap tobzódása alatt
oly képtelennek tûnik
hogy a repülõt rádión vezérlik

Csonja ha törne
belõlem szakadna
feszeget zsenge utódom
keze lába
testének hozzámtartozása
tejgyöngy ajkú
nõszirom

Az éjszakák nappalokba szegecselõdnek
hánykolódás csatakos cihák
görcsös kezeiben nincs félelem
csontjaim ropogásának sortûzszüneteiben
Keltegetem a hajnalt
elhalt talpait csiklandozom
Sóhajt
Ködpaplan alá húzódik
Ébredj
a harmat nem kiálthat
szégyenszemre elõzzenek meg
gépszörnyetegek?

Rebben
kluttyan
kitolva a szimmetriát
megül annak peremén
nekifeszülve
veti magát a vákuumûrbe
s egy gondolatfogantyúban
fennakadva csendben imbolyogva
megragadja a nárcisz fodros
kelyhét fülembe zsongón leheljék
A kisfiúnak mi legyen a neve?
Kiáltom  a sárgán viaszló csuporkehelybe

Illatpárát szórva
Barna      porzók
      Zizitelnek
Ezer izzó tû millió vöröshangya
roncsolja lábam húsát
az éj daganatja
fáradva sem szûnnek lidércei
a sötétnek
A végsõ hónap kínok kincse
készülõdik...


Pongrác Szervác Bonifác
belök néhány keskeny fénynyalábot
S böki gyomromat két ruganyos talpad
a négy falat kenyér kiutat kér
S oly jelenvaló vagy
néma játékszerként suhannak szemközt az autók
és döcögve úsznak az anyák a gyermekkocsit
begyakorlottan tolók...  Május hava
Szerelem gyöngyözõ virága

Néma fehérteremõrök
Szike tû vérátömlesztés
Csecsemõnyekergés
Mindent elsöprõ odaadás
Etetés és tisztogatás
Mellek ízzó vasabroncsa
Mohón hörpintett szóda
Fa hûsében járóka
Fehér meggyvirág érettvörös árnyjátéka...
Göbös karjaikkal akaszkodnak
az éjszakák a nappalok inaiba
testünk kõkölönc testemnek
hõ nyargal
fejen törzsön
hogy
nyirokká jegesüljön
önszülte priznicben
vonaglunk felpikkelyesedetten
míg a vértõl pihegõ
közös húrt
nem pattintja a teremtõ
kéz varázsmozdulata

Vérbõl s porból gyúrt
vörösagyag-gyermekem
Fogsz kiszakadni belõlem
Növekedve évek tápján
Kiszakadni
      elszakadni

Hallgatóztál bizakodva tenyereddel
a búvárharang rezdüléseit követve
apaságod hiú ábrándjain ringva
a vulkánkitörés lávájába fúlva
megcsalattatástól üszkösödve
újra és újra remélve

nem kifilézve
hûvös tálra csúsztatva elegánsan
vásott kifordult
csontjaimat
A húst élvezettel falva
napról napra
grammról grammra
És maradok
nem más mint
eszköz;
anya

Megtorpanás

Zsigertánc
Lúdbõrdomborzat
Tétova topogás
Zuhanás
zuhanás
ájulás
Liluló szám
haladékért eseng
Mától
minden sikerül mert akarom
tudom érzem
a szerencse pelyhes fia vagyok
sikerül amit akarok
amit akarok
sikerül
Lucskos vásznak cuppanó hasadása
- dobhártyakattogás -
Tekerõlant
majd lehunyt szemünk
ébenalagútján
siklunk
sulykolófaterhe alatt
nyüszítünk
már ketten
s te veszed át
a hangstafétát
gyöngyviráglány
az ölemben
Gyöngyözõ hangodon
hömpölyög testem
s a kiszáradtnyelvûek országában
hasztalan facsarom a mohos sziklák
sarjedó nedvét
sós könnyet lehel
Ájult álomba zuhanva
kihalt város megkövült csendjén
a közeledõ orvos oly titokzatos
döbbenten rákiáltok
Sosem gondoltam volna, hogy maga is krozbár!
az altatás további csendje vár
De minek nekik ennyi csecsemõ?
Miért csahol a folyósón annyi mentõ?
lelappadt kerekeken zötyögve
az ajtókba beszorult kezek lábak
lilák szederjesek lifegve
gatyásra tágulnak
belekapnak rémült arcomba
Védekezõ karomat lefogja
két erõteljes kéz
- Bekötünk még egy palack vért -
Keszeg arcra billent
csücskös fehér sapka
Te gonosz
sziszegem
Fordulnék
aludni az oldalamon szeretnék

Testünk széjjelszakadása
S örömsóhajomat repesztve
erezi
sivalkodásod
Megrészegülünk
Méhek az akácbódításban
Akácvirága méhemnek
Turcsi orrod égre szeged
rámcsippented bársonyszemed
ajkad nevetést vakkant

Ötkilós.
Hason aludt, s az arcán.
Kiemeltem.
Ránchurkákba facsarodott tejfölarc.
Rémülten láboltam a világosra.
Japán istenszobor?
De hiszen sípol!
mint rádióban a pontos idõjelzés...

Hajnali szoptatás félálomban

Míg mellem ízzó csomóit
apró nyelved hálásan bogózza
oszlik a feszülõ fájdalom
Karomba forr
füled csigakarimája
Megjelöltél






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-16 19:29:11
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-16 19:29:11