Quijote


Reszketeg árnyékok éneke
át a reggelen estén fátyolos
ködben távol a horizont
barnított égő arany frontján
millió éves fagyok

Mint fekete bogarak boton
bodza-sárga borostyánban
zöldülő füllel
fülel a föld el

Azt álmodtam alszom
tehetetlen reggeltől
reggelig egy kertben
szavaktól hemzsegő
álmomban álmodtam
magányos szigeten egy tárgy
lettem voltam magamat ettem

arctalan fekete néma
űrben tespedőn habzsoltam
betűket szavakat remegőn

Vak utam süket
Süket utam vak
Füleim hegyek
Szemeim tavak

A malom is aprófa
és már lándzsám sincsen...

Borotva nélkül egy
borotválkozó tükör
lett minden kincsem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-14 19:36:26
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-14 19:36:26