(Ariadné egyedül)

ilyenkor utálod a kést, mely a gyümölcs magját
szolgálja kivájni; a magot, mely nem enged, és a
húst, mert könnyen feladja, hogy a mag körül
sok értékes részt kelljen kidobni. ilyenkor utálod
a kukát, mert csupán héjat ad egy célszerű ürítésnek,
ami előtte az asztalon volt, most levet ereszt, vérzik
a lényeg. ilyenkor rossz a hajnal, rossz belegondolni,
hogy a másik tán alszik, és nem keres, levet ereszt
máshol, vagy éjjel épp késeken táncol, és azt hiszi,
hogy ő nem ideges. ilyenkor talán mégis az a
legrosszabb, hogy a gyümölcs héját mindig
igyekezted elkerülni, adtál rá elég okot, hogy
megvesd, mostanra mégis bánod e kidobott időt,
ami a héjak lehámozásával elment.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-13 16:54:49
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-13 16:54:49