Lángok és szárnyak

1.

a lámpafényből kikapart szándék

hogy megtaláljam felhasználatlan perceinket
szőrén ülöm
az idő lovát
csontra csupaszítom félretett tekinteteddel
a paták dobbanása

megannyi bilincs

barázdákat húzok vele az emlékezet köré
míg színtelenné hervadnak látomásaim

2.

a neved egy sikátorban felejtettem
guberálók szedik fel

lesöprik róla a szemetet
és plakátként simítják az égre
madarak takarnak rá éjszakát tollaikkal

elhagyott távírópóznák morze-kódjai fordítják át
másik oldalukra a magányos szerelmeseket

3.

az ablakkeretek tulajdonképpen szárnyak
néha elrepülnek felettünk egy-egy lakó arcával

aztán lehullnak
fáradt tekintetek lepik el a tereket
fekszenek ott a macskakövön
felfelé néznek
át a Napon

4.

tüzet rakok a csókjaidból
kísérteteket ültetek egy pohár borban lebegő parafadugóra
gönceim a hideg szoba sarkában
kérik hogy melegítsem fel őket
de hideg szél fújdogál még sebeikből
elriasztanák a lángokat

5.

egy törölközőből meleg csorog
vállfára akasztott gyertyák reszketnek
gyerekek aprópénzt rugdosnak
amire galambok kötöttek selyemszalagot
gyufa surran be közéjük
kétségbeeesett szárnyak csapkodnak a falak réseiben
egy éjféli járókelő keringőre hívja saját hangját





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-11 19:29:00
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-11 19:30:57