A magyar helyesírás szabályai
Mert minden, minden az apák bűne,
ez a nyelv, hogy lett ily törékeny,
esendő anyag és én magam, fiú.
A bocsánatnak most nincsenek szavai.
Helyessé tenni a konok rovást, hogy lehet.
Mik a szabályok, ki rántja össze a szavakat
kiköpendő rossz leheletté, fogai közt, e létet.
Igazat, én mindig csak azt akartam, helyesül
élni, időmet tisztítani, rátok feszesen vigyázni.
Magányosan az írásképben, könyvtári fényben,
némán beszédeimben, mintha hang, nincs is olyan.
Már évek óta nem félek a sötétben, de nappal:
vinnyogó rettegés, szótól való szótlan félelem.
Helyesen írni, szabálytalan, én így vagyok.
Lassan szakad fel és még köhögtet olykor.
Mostanában sokszor elszomorodom,
át- és átfon a nyelvi szentimentalizmus.
Ez hát a hangom, ez a hajlékony test.
Halálra hangzó régi megértés. Szótagolj.
Mert érthetetlen a hangtalan betűsor,
ez a nyelv, hogy lett ily törékeny,
esendő anyag és önmagam, apa.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: ÉS, 2004/16