Uralom





Sokszor elmerengtem ezen a csámpás széken,  
hogy élnem mégiscsak jó ezen a földön, hiszen
a fiam meg a hajnal, a síneken rohanó vonatok
zakatolásukkal, az éjszakák, a millió csillagos
hotel meg a gondolatok, ez a nyakra épült dió-
panzió, az ajtócsapkodások, madarak a fákon,
ágra telepedett mohabársony, és a szomszéd,
ahogyan arcára írja minden reggel a kedvét.
A sár is meg a tócsa, kacsák ülnek a folyóra.
Az égbolt kék kirakat, leesik a polc - a felhő
leszakad. A virágok meg a szirmok, a színek
és a formák, illatok és ízek, heverőn folt, fura
ígéret. Csak kérem, hiszem, fogadom; ember
vagyok, értelem-lény, maga az igaz hatalom.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-06 11:43:28
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-06 11:43:28