Árak, akaratok...

Mindenáron mindent akarás...
Gyöngyberakás
kesze-kuszán

tántorgó sorban -
itt vagyok, fájok. ragyogok -
szenvedek, figyelj rám!...

Úgyis a franc se...

Poézis, ma? A boltban...
Színestévé, nagyképernyő -
sokk(-)kijelzős...

Kamatra betétet Ödön
Ódon művek a porondon

Rendőrkordon porontyon
csábító prospektusok, tájak
napfényben, hegyek
szélben, hóban...

A szobatársam tegnap
vért hányt. két litert.
Rezignált. Májzsugor.
Stadionnyi stádium.
Leonidász.
Mártírium.

Meg is halt...
Az előbb mondták...
41 volt - és
semmi nem látszott -
kiállító művész, galériák
ból élt s hajléktalanszálló...

Csendes, szerény, (már)
fellegekben járó...

Posztmodernül zárt - jó...
Mintha mi sem történt
volna... Beállt a sorba
s minden rosszon már túl

ki kell írni - inri,
esznek a dobozban,
előtte éhes emberek,
senkinek sem fáj, hó!
Bodorodik a füst...

Tespedő mizériákban
mindenki csorba
Csak zártan húsfalak
közt gyűlik a könny tóba...
Kollégám volt, a ló!

Nem szólt egy szót se...
Sótlan Maradt a teája
sója, Béres-cseppje... cukra
Tavalyi hó... hol van?!

a házigazdának millió pont
Lakatlan...
(-é a halálkatlan?)

Egy küszöbön áll az ember
és megtorpan -
Mennyi mártír van gondban...

*     *   *

És még profit vár itt...
Zsarnok sejtek, törött ész -
pokoli kín s török méz

Vidáman vidáman -
eufória tombol - töltöm
a létet gyászban...
Leonidász a Ferenczi családban

Mítosz.

Az ember
mára
mű-tosz

J. A. a halálban
Mert más nem volt

*   *

Halálmadár vagyok,
két karom kitártam -
pengnék benned B. Gy.
(Te tudod) mint
Jimmy Hendrix a gitárban

Mindig halál
mi az élet csúcsa

Ahol én ölelek
milliónyi halál
rushing together
s ölelkezik veled -

benne a családban

Élet ez?
Csalás van!

Katicabogártól kékbálnáig
egysejtűtől az összes pápáig
Bill Gatestől egy makákóig

Csalás van!

Csoda meg nincs...


Meghaltál
Egyik szemem
sír, a másik nevet?
Ott rohad a sírban
veled...

Ahogy rothad a fejed,
meleg van, felforr az agy -
de nincs Tél van, szétfagy -
s fogy ami hátra van...

Minden fázik, ázik
Benned mi minden mászik...
itt még dúl a csata...

él a test bár emésztik
Csak a lélek halott -
olyan bűze van...

Amit a létezés hat ott

Rímekbe tört kín,
béklyóba vert öröm

üröm minden sor
pokolian horkol

de lóg mint hurok
pók, légy és burok...

Felmagasztosul-e
minden lét a halálban?

2009






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-31 18:37:20
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-31 18:37:20