Megkaptalak
Leszáll az este
a gyerekek elcsendesülnek
közelebb engedem magamhoz
a madarakat
beszívom
cserregésük csettegésük
csivitolásukat
Megáldlak magány
egyemberként állom
nyeldeklõ vákuumszívásaidat
Kerülj közelebb
Összeszorítom fogaimat
ne törjenek
felszínre a szavak
Kihívtalak
ha kell
ököllel csapjál rám
csikordítsd porcaimat
Megkaptalak
kilenckilónyi csendzuhatag
Porzik köröttem a szellõ
szûzi rózsák
kuncogva bólintanak
Izzó számmal
kitapintom halántékodat
birkózunk
mint óriáskígyók
ropogtatjuk a csontokat
Te vagy én
de végre valaki
Add már meg magad!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-31 13:07:47
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-31 13:07:47
