Költők, sírban


Fehér lapra szegény Attila
ha élnél most, mit írnál sírva?
Nincs már gyár a kapszlit kapdosni,
selymet szőni, fonalat fonni,
munkásnak lenni sem dicsőség,
ma már nem dönthetnéd a tőkét.

Szegény Miklós, ha újra élnél,
utcán sétálva mit remélnél,
ha látnál masírozó gárdát,
mellükön öklömnyi kokárdát,
s mozdulatukban elszántságot
mely téged már halálra gázolt?

Te szegény Endre, mit írhatnál
új világban, ha foroghatnál?
Látnád, az új dalok nem újak,
a múltat hozza el a holnap,
s avítt elvekkel, leporolva
ugyanazok házalnak újra.

Szegény Sándorunk, mit tehetnél,
szabadságoddal mit kezdhetnél?
Voksot, mint régen, adják-veszik,
a versenyt kenőpénzzel nyerik,
s néhány feledékeny borissza
a királyságot hozná vissza.

És ma sincsen biztos állása
költőnek, felkopik az álla…


2010.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-24 18:04:15
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-24 18:04:15