Haza



Hol a szeretettel
mint meleg szvetterrel
betakarózhatom,
s vigasz reményével
panaszolhatom el
minden kis bánatom;  
hol puha, vetett ágy
vár, tiszta, rendes ház,
s a kertet ápolom
és kedvenc ételem
mind megfőzik nekem:
az az én otthonom.

Hova társak járnak,
jó barátok várnak,
s a kapu sarkig tárt,
hol tudás ad neked
bő ismereteket
és széles láthatárt,
hol erkölcs, tisztesség
mindig plántál beléd
néhány alapszabályt,
s nehéz a feladat,
bár az idő szalad:
az a te iskolád.

Ahol szomszéd kopog,
mert süteményt hozott,
és megkínál vele,
hol ismerős az út,
mely a domb felé fut,
és minden szeglete;
s ódon kapuk alatt
lebegve fennmaradt
a régmúlt szelleme;
hol postás integet,
és boltos rád nevet:
az a te lakhelyed.

Hol mindenkit értesz,
segítséget kérhetsz,
kenyeret és munkát,
hol ismeretlenek
is felköszöntenek,
és éltetik egymást;
s ha el is mész egyszer,
de könnyes szemekkel
holtodig visszavágysz,
hol születtél és élsz,
és meghalni remélsz:
az pedig a hazánk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-24 18:01:12
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-24 18:01:12