Csak tudnám


Nekem nincs Tiszám, Dunám
csak hömpölygő vén időm,
s partjáról párolgó perceit bámulom
közben elhagy a remény a csalfa szeretőm.

Nekem nincs dombom, hegyem
sík legelőkön jár mezítelen talpam,
könyvek lapjairól ezernyi táj hívott
bár vágytam rájuk, de maradtam.

Nekem nincs bokrom, fám
de tenyerem rokon minden levélnek,
erezetek, erek hasonlón futnak
s végül porai leszünk az őszi  szélnek.

Nekem nincs otthonom, hazám
csak szülőföldem mit letarolt e kor,
nekem ott egykor jobb létet ígértek,
csak tudnám, hogy hol, s mikor.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-22 00:19:44
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-22 00:19:44