Szikla
A szobrász hatalmas kőtömböt talál.
Egy szobrot lát benne, azonnal a műtermébe viteti, és hozzálát a kiszabadításához.
De valahányszor belevés a kőbe, elbizonytalanodik, le kell tennie a vésőt, annyira remeg a keze.
Várnom kell, dönti el végül, és az elkövetkező hónapokban, években csak figyeli a műterem sarkába állított sziklatömböt.
Végül idős korában úgy dönt, hogy nem halogatja tovább a szobor kiszabadítását.
Az utolsó vésőütés után holtan bukik saját sírkövére.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-12 14:23:37
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-12 14:23:37
