Színház
Kényelmetlenül feszengünk a nézőtéren.
Az előadás már rég elkezdődött,
de a függöny még nem lett elhúzva.
Telnek a percek.
Egy idő után a függönyhöz szaladok,
és megpróbálom kézzel félrehúzni,
de az meg se moccan.
Olyan, akár egy fal.
Hallom, amint a túloldalról dörömbölnek.
Hevességén érződik, hogy nagy szükségük lehet ránk.
A mi szürkeségünk nélkül semmit sem érhetnek saját színeik.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-06 14:26:33
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-06 14:30:08
