| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
Tóth János
Csend, halál, szivárvány (egy képre)
Soha nem éreztem
még csak hasonlót sem,
ilyen csendet,
ilyen nyugalmat
a semmi ágyán fekszem
s a halál keze ringat.
Elmúlt idők
képei peregnek
dallamok, hangok
sírnak és nevetnek.
Illatok, érzések
csobbannak bennem
fodrokat képezve
víztükör a lelkem.
Borzongó érzések
hullámokat raknak,
de ringat a halál
és semmibe simulnak.
Hófehér felhőbe
gondolatom rajzol
szemeknek színét
lopja az avartól,
szedernek vére
bújik az ajkakra,
éjnek feketéje
hull a hajszálakra.
S a gyönyörű arcnak
bársony színalap
őzbarna fakéreg,
mellyen játszik a Nap.
Robban a csend
szívem dübörög,
a halál elillan
az élet felpörög,
kidob magából
a semmi ágya,
szivárvány a szerelem
s a felhőt glóriázza.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!
Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
Feltöltés ideje: 2012-01-04 13:48:45
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-04 13:48:45
|
|
|
|
