Este az erdőben

"Mit üzen a test
és mit üzen a fény
hát az ember lelke
micsuda edény?"

Ennek a kávénak a zamata jó.Tényleg jó...de milyen jó! A csészét gondosan letöröltem mielőtt behoztam a szobába az asztalra.
Nem vagyok mindig ilyen rendes, néha már terepasztalhoz hasonlít a bútorlap,mert
annyi talpkarika nyoma csúfítja. Bor, sör, tea, kontra kávé.Ámde  ma kegyes valék és szorgalmatos, megfelelő
esszenciákkal letöröltem és bevontam a felületet. Sokakban megvan, de belőlem hiányzik a mosómedve
mosni akarása, a vakond túrni akarása, a poszáta fészek építése, a mókusok diógyűjtése,a méhek fegyelmezett-
sége és a hangyák szorgalma. A bölcs Természet bizonnyal úgy intézte, hogy ez őnékik jól essen.
Mert a hangyának az ő szorgalma természetes.
Az aztán a legkevésbé sem természetes, hogy én bútorokat törölgessek.
De most szép, és így ebben a szórt fényben ez a kopott fa, opálosan sötéten derengve, mintha belső fénnyel világítana.
Az ablak nyitva, előtte függöny, mögötte visszafojtott lélegzet az este.
Most egy feltámadó fuvallat meglibbentette a fügönyt, végigsepert az asztalon, táncba suhanó szoknyaként.
Utána kaptam-várj ne menj még!- szinte hallani a messzi kacagást. Ó hogy milyen szentimentális némely függöny.
Jó ez az asztal, kedvelem, még a lábamat is fölrakhatom rá. Így lehet hintázni a széken, előre-hátra. Vajon
ha ellökném magam hanyatt, mekkorát koppanna a fejem a szőnyegen? Vajon idegyűlnének e az erdőből a gom-
bázók és a vízhordó leányok, hogy megnézzék : élek-e? Hoznának e tanácsok helyett párnát, sörét helyett
dobókockát, és szeretnék e a "zsírosdeszkát"? Mert most csak az van. Meg a mókusok szorgalma, a méhek
tánca, a mosómedvék késztetése, meg a függönyök éneke...Ezt én majd mind elmesélem, csak kérném,
kopogni tessék és én majd nagyon meg fogok lepődni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-27 15:21:30
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-27 15:21:30