Valami őének

Jobbra dőlt sziszifusz
fölgyűrvén ingét,
nekigyűrkőzött a
kövének, régi
dicsőségét
se kímélte, hogy
forduljon a tehetetlen.
Fölfokozott erejétől
lendületet kap
az éjfélszőrös test,
gördül majd hegyeink csúcsa felé!

Balra dőlt sziszifusz
csak a lelketlen tömeget
hitte, csak a lejtőt látta,
amitől meglódult
így-úgy az a kő.
Menekülne,
de a pörgő
már marja a hátát,
cafatokban
nyúzza a hajnalbőrt.

Közben a kő-béka
lassan ung
oda-vissza,
magyarán,
tengszinten.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-19 10:22:28
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-19 10:22:28