Nemesrothadás

Fürtökön lógó szőlőszemek permettől húsukkal, héjukkal
óvják magjaik. Akár a lét, ha szárba szökken, s titkolja
még a céljait; mi semmit sem  tudunk, csak a pete sejt
valamit. Anyasorsúság a cél, a lugas napsütötte,
zöld szülőszoba, innen nézve minden ősz az élet otthona.
Habár gyakran összetöpörödnek a szemek, lisztharmat
éri őket esőcsepp helyett, hiába járnak rá a koldus madarak,
a szem bár könnyezi, a mag legvégül mindig megmarad.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-12 09:06:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-12 12:31:44