Éjjel-nappal
Nézem az arcod olykor éjjel,
sötétben egyre jobban látok.
Nyugodt, lassú lélegzetvétel
hajaddal díszített párnádon.
Valamiért gyűlölök mindent
ilyenkor, ami már nem te vagy,
földet, eget, a nincsen istent,
bármit, mi csak holmi testet ad,
s lesz belőle félkorsónyi por
az utókornak, vesztett világ.
Azt mondanád, mosolyogni jó,
ha ébren lennél, kicsi virág,
majd reggel, amikor szólni fogsz,
azt hallom. De jó lesz nézni rád!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-12-10 10:31:34
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-10 10:31:34
