Az öreg halász és a tenger

az író a papír sarkán ül
horgát a végtelen fehérségbe dobja
és vár hogy mikor kapnak rá a szavak
néha a legszebb hasonlatokat képes így kifogni,
máskor egy-egy méreten aluli névelővel kell beérnie
de vajon tényleg szavakra vár az író?
lásd, a betűk szinte mindig feketék,
most is,
ezek is,
sötétek, akár az árnyék,
valami sokkal szebbnek az árnyékai lehetnek
azokat szeretné végre kifogni
lemondóan sóhajt csak, mikor szavakat
akaszt le a horogról





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-09 22:13:50
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-10 10:43:01