Börtön
Megáll az idő egy pillanatra, a cigarettafüst nehézkesen hagyja el számat. A körtéren ülök egy barna fapadon, és hallgatom a levelek zörgését a késő őszi fákon. Fájdalmasan berekedt monotónia ez a világ, gondolom, egy hatalmas elbaszott hangulat. Kérdőre sem vonható senki az elcseszett reggelekért, a reménytelen estékért, nem okolható érte sem ember, sem isten. Csak ilyen minden és így van jól. Koszfolt a szürke égbolton, helyközi megállóhelyek közhelyes agóniája, áhítatosan mormoló vénasszonyok tehetetlen imái, satöbbi. Mindenhol csak tehetetlenség. Bárcsak eljönne az én angyalom. Ma éjszakára esőt mond. Az időjárásjelentő nő mosolya kedves és lemondó, nem számít semmi másra, csak az időjárásra. Zápor lesz, zivatar lesz, mondja. Bárcsak én is zápor, zivatar lehetnék.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-11-30 14:53:32
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-30 15:19:30
