Viaszgyermek

ne nyúlj bele a tűzbe!  
ne érj a tűzhöz!  
menj távolabb a tűztől!  
de akkor nem mondták, miért.
mikor nagyobb lettem,
anya ráültetett a térdére,
mutatott egy gyertyát.
a kezembe adta: nyomkodjam, fogdossam, formálgassam.
végül meggyújtotta, és figyeltük, ahogy a viasz megolvad,
ahogy csöpög a padlóra,
áttetsző, fehéredő tócsákat formázva.
te is viaszból vagy, gyermekem,
mondta anya.
de láttam, ahogy a viasz megszilárdult.

semmi sem hal meg igazán, anya,
mondanám most neki,
talán csak a lángok hunynak ki örökre.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-28 16:51:44
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-28 16:51:44