Meghalunk
(Egy barát halálára)
Meghalunk mind, mert megszülettünk,
kering a varjú-vég felettünk,
egyiknek fáj, másik nem érzi,
legszebb imáját felidézi,
bizonyosan és váratlanul
a test kihűl, a lélek kigyúl,
pokol vagy a nagy nihil fogad,
égető-hideg csókokat ad,
megjelöl s mindjárt meg is gyötör,
lesben áll mohón a sírgödör,
áldozatát elkapja, mint a
holtpontján vissza hulló hinta,
szédít és örömöket ígér,
ami volt eddig, az véget ér.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-11-28 08:57:02
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-28 08:59:35
