Évődés




Senki sem sajnálja a halált, pedig talán csak
testszűrője a létezésnek és a léleknek sem árt,
a pedofil meg a gyilkos is azon verekedi át magát,
ugyanúgy a költő meg a szomszéd tyúkja, amit
tegnap vágott, az öregekről lehámozza a ráncot.
Talán most is millióan járnak táncot a végtelenre
feszített idő rostjain és mindannyian arra tartunk,
bele az üstbe, alaposan egybeszűrve, apránként
elfeledjük valóságainkat, összeévődünk, rotyogó lelkek
fazekából táplálkozik a fény, talán csak kannibál a Nap.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-24 11:33:39
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-24 11:33:39