Ünnep
Nagybátyám barátnője,
akkor részegen jött be hozzánk.
Feküdtünk – gyerekek – a múltból maradt
cselédszobában.
Egyenként suttogott valamit a fülünkbe.
Nem értettem belőle semmit,
mert az alkoholtól zsibbadt szavak
szájában összekuszálódtak.
Nyálát és könnyeit törölgettem magamról.
Távozása után a sötétben még sokáig hallgattam,
ahogy unokatestvéreim szuszogása
a családi duhajkodás hangjaival keveredik.
Pár hónap múlva halott csecsemőt hozott a világra.
Ekkor láttuk utoljára.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-11-18 08:46:56
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-18 08:46:56
