Fáradt november
Jaj, most meg túl nagy már a csend, egészen beborítja
ezt a máskülönben csacsogásra ítélt napot. Kifeszül
a hóhéridő előtt, a színe mély, komolyvörös. Ez valami
évre szabott novemberiség. Több, mint különös.
A népek nem fecsegnek már az úton, a lányok szépek nagykabátban is.
Komolyabbnak tűnnek most a srácok, elfeledtem rég a nyár virágait.
Didergő madarak röptük feladva billegnek az ágon,
talán az Isten sem tartja őket számon, de a hídnál óvatosan
csókot vált két időaszalta kéz - Ebbe a gyászruhába öltözött
halhatatlan csendben aggkorúakat ölelni készül már az ég.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-11-14 15:18:10
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-14 17:45:01
