Kötéltánc (Hangulatok 3.)

Ki tudja, meddig leszek még
a gyertyalángon innen,
talán már ma éjjel
véres lesz az ingem,
hol tegnap  a  vasaló talpa
simított ráncot,
holnap  vörös rongykráter,
s  a lélek jár fölötte kötéltáncot.

Ki tudja, hisz sejted te is
létünk gyönge cérna
a sors kezében a tű,
s nem tudni selyembe
vagy éppen pokrócba szúrja,
de lehet, hogy ölteni sincs kedve,
csattan az olló, s be van fejezve.

Hát szeress, míg itt vagyok
mert  nem tudom,
ezt még  meddig teszem,
ma a szív győz, de  holnap
meglehet az eszem,
mert értelmét e létnek
az agy nem találja,
meginog a lélek
vagy a kötél szakad
s oda lesz a tánca.











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-02 15:11:04
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-02 15:11:04