Hullámok
A csúcs után az űr, a jó után a rossz,
vegyületek törvénye ostoroz,
a gondolat is rab, utak ága-boga,
vázlatot írsz fölé, és nem visz sehova.
Selyemszikrájú rét, felfénylő illatok,
nyújtózol már felé, talán majd elkapod,
felforr a napsugár,-és akkor majd kihűl,
némán megdermednek a sejtek legbelül.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Kutatás (Bp, 2004)
Kiadó: Fekete Sas
