ezerszer búcsúzik
s örökre marad
megtagadja Istent
majd imára fakad
meghalni készül ma,
de holnapra csomagol
alázattal földre néz
mégis mindennel dacol
nagyokat hallgat
igáját mélázva tűri,
kardcsengéssel ordít
véres igét könyökére gyűri
arcára derű fest mosolyt
de azt könnye mossa
ilyen a Magyar
s ilyen vihar verte sorsa
