80 ÉV ELMÚLT. Édesapámnak

Nyolcszor tíz esztendő távlatából,
Tovatűnt korszakok homályából,
Egyszerű emberek világából,
Paraszti lénye szép virágából

Előttem áll a jó apám,
Féltőn nézve én reám.
Szemében a  büszke dac ragyog,
Szívében - lelkében mosolyog.

Emberpróbáló keserves évtizedek,
Megalkuvó, meggyalázó lelkületek
Próbálták megtörni, földre leteperni,
Paraszti voltában porig megalázni.

Sziklaszilárd jellemmel állta az ütéseket,
Próbált megfejteni talányos, nagy kérdéseket.
Miért kell küzdeni, mi értelme  annak ?
Hisz előbb, vagy utóbb úgyis letipornak.

Mindíg bízott benne, egyszer jó lesz a  magyarnak,
Nem kell örökké szenvedni, tűrni a parasztnak.
Eljön egy  új világ, ahol minden tiszta,
Hittel és reménnyel térhet oda vissza

Aki elment egyszer, szeretteitől távol,
Messze a  családtól, messze a  hazától.
Nyolcszor tízesztendő megtanítá arra,
Ne gondoljon búra, ne  gondoljon bajra.

Barátra számíthat, ellenségtől tartson,
Bízzon Istenében, neki fejet hajtson.
Szeresse hazáját, családjáért éljen,
Maradjon parasztnak ezen a vidéken.

Gyönyörű lírája örömet szerezzen,
Utat mindenkihez találjon, keressen.
Írja ki fájdalmát szívének - lelkének,
Mindent megbocsátó bakonyi lényénrk.

Hozza úgy  a sorsa, még sokáig éljen,
Óvó,féltő szemmel büszkén reánk nézzen.
Áldjon meg bennünket, tudjunk úgy szeretni,
Tanuljunk  becsülni, mindenkit tisztelni.

Nyolcvan év elrepült, óvja Őt Istene,
Örökké segítse a protestáns hite.
Békében teljenek további napjai,
teljesüljenek be  vágyai, álmai.

Zirc, 1994. 09. 01
                                                                                                                                      





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.