Sejt

tanulhattam
volna mondjuk geológiát
és most  beszélnének nekem
a felhasadt rétegek, keresném a világ
minden táján azt a két centis csíkot, ujjammal
kitapogatnám a lángok gyűrte homlok redőiben
a halál és a fogantatás határvonalát, érintő bőrömmel
információt cserélnének a leszakadt elektronkezek
utolsó megnyúlt percei, az egymásba olvadás lassan
hűlő hullámai és az évmilliók viselős küzdelme
ott koncentrálódna abba a burokban lüktető
barázdált pontba és én figyelnék rá, hogy
a két centis sugárúton hazafelé tartó
hangya sietős útját ne keresztezze
a falba kövült hámréteg
ujjbegyemen feltárt
sejtje





Megjegyzés:
(A 250 millió évvel ezelőtti kisbolygó-becsapódás szétszórta névjegyét a Földön. Ez a névjegy nem más, mint a fulleréneknek nevezett komplex szénmolekulák átlagosnál jóval magasabb szintje a kritikus határrétegben. A fullerénmolekulák legalább 60 szénatomot tartalmaznak, gömbölyded szerkezetük pedig egy focilabdára emlékeztet.)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-04 20:32:14
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-04 20:32:14