tudtam hogy vársz

az éj szirmai hulltak
míg kiültem az ablakba cigarettázni
meztelenül jobb
vállam különlegesen törékeny
most
mondd el nekem hogy mi a pálya
szóltam fölötte hátra
pont mint egy rohadék férfi
úgy fújtam ki a füstöt és
mint akinek a bordái ívét
sajnos már megszeretted
úgy feküdtem el félelmed szőnyegén

az éj szirmai hulltak
s lebegő szeméremajkaid
akár ha víz alatt égő medúzák
takarták el a múltat

reggel mezítláb sétáltam az udvaron
veszekedő szomszédok között
s a téglakerítés tetején öt sor
klasszikus szögesdrót csak
egyetlen rettenetes versszak
olvasta fel magát

s tudtam hogy vársz fehér
falaid között az
öledben rokka
ujjaid lassan kíváncsian
szúrják át a tűket







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-25 14:32:30
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-25 14:34:05