A POFON

koldus:
felépítesz egy házat, több sarokkal,
mint amennyi elférne benne.
kiválasztod a legeldugottabbat,
egy pohár hideg szódát, kenyérhéjat
veszel magadhoz és elbújsz.
nem számolod meg az árnyékokat,
nem hagysz vérnyomokat, ha meg-
vágod magad egy késsel.

úr:
én vagyok az úr, a felülmúlhatatlan
és megkérdőjelezhetetlen hatalmú.
nem dolgod, hogy ítélkezz saját
magadnál előkelőbbről. hallgass,
gyűjtsd össze a napi könyöradományt,
örülj, ha rádnézek egyáltalán.
én vagyok az úr, rendelkezem te és
társaid sorsáról. ha akarom, vérzel.

koldus:
már nem kérdezem, miről szól a hatalom.
unalmas a fény, gyere, feküdj le
pokrócomra, van hely neked is. tegnap
egy egész szelet kenyeret kaptam:
neked is adok. nem vérzel. ha szeretnél,
sem tudnál vérezni. ülj hát mellém, innen
láthatod a többieket. van, aki vérzik, van,
aki könnyezik, pedig egyik sem sebesült.

úr:
hallgass. aki vérzik, sebesült. ne hazudj,
mert megbüntetlek. aki könnyezik, annak
valami gondja van. nekem semmi bajom.
tökéletesen elégedett vagyok magammal.
mindent értek. mit tudsz te a hatalomról.
én a hatalom kegyeltje vagyok. ha
akarom, elűzetlek e darab betonról is.

koldus:
nem veszed észre, amikor hazudsz. sokkal
kisebb a glóriád, mint azt a tükörben látod.
a tükör felnagyít, a tükör csal. tested nem
képes vérezni. én vérzek. te adsz, én tovább
könyörgök: ne adj többet a hatalomból.
fénye fáj, társaim könnyeznek tőle.  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-23 16:48:09
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-23 17:44:03