Falióra a műteremben

A kéket keveri el épp.
Feszült csend van, alkotás.
Órák óta görcsben a kéz.
Néma ecsetsuhanás.

Riadtan tekint fel rám
de én nem mozdulhatok,
csak úgy, ahogyan eddig:
körbe-körbe vánszorgok.

Rongyos, szakadt ruhában áll.
Félregombolt, festékes
ingjén munkája piszka.
Alakul a kép. Ébred.

Csapzott haja szemébe lóg,
oda nyúlni is fáradt
de fest tovább. Reggelre
életre hívja a vásznat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-19 11:25:48
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-19 11:25:48