Toll a járdán

I.

Ólomsivatag, palaszürke ég
Stagnáció, mérgező idő:
araszolón a percek, űr -

Súlyosan és tompán feszül.
A vattapuha tömött semmi ég.
Zsibbatag nyugtalanság -
minden érdektelen már...

Vánszorgás, értelmetlenül
elrepül. Az idő temető.
Csönd.

* *

Toll áll a járdán.
Tintára vár
reménytelenül.

Néha felvihog.
Zizegnek teleírt
papírok.

*

Ilyenkor sír.
Mert örül.

Feltárul.
Betűt nyel.

Véremmel
feltörül.

II.

Úgy folyik ki a vers
mint a vér
felmetszett aortán -

akár ébren vagyok
vagy éppen alszom tán

Hogy épp belehalok -
csak dísz a retortán...

2008.07.11






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-16 18:32:16
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-16 18:32:16