Egy korsó kérdés

Szennyesen ülve lecsapolt estén
terítgetjük lapjaink,
nem dőlünk be semminek,
fecsegtetnek évek
és elhisszük, hogy rendbe' van.
Az egyik egyszer felveti,
mi lehet most ővelük,
a másik meg, hogy mit t'om én,
majdnem röhög, elvannak, meg ők kész,
meg elnyelte őket rég a föld,
aprókat a zenegép -
majd hümmögünk, ez hogy legyen,


míg amazok ülve komisz kis estén
terítgetik lapjaik,
nem dőlnek be semminek,
így-meg-úgy az évek,
elhiszik, hogy rendbe' van.
És ott az egyik felveti,
mi lehet most mivelünk,
a másik mondja, mit t'om én,
vicces nekik, elvagyunk, mi kész,
elnyelt minket rég a föld,
aprót is a zenegép -
majd hümmögnek, ez hogy legyen,





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-15 23:49:12
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-15 23:49:12