Egyetlen

Szüleimnél egyetlen szoba van,
a rekamét, (anyukám ágyát)
csakis akkor húzzuk ki, amikor
unokáik is eljönnek.

Alattam heverővé csavart kempingszék
testgyötrő egyenetlensége,
de így is aludnék, ha nem
zúgna fejemben darázsfészek,
fullánkos, apró önzések
sárga-fekete serege.

Mégis aludnék, de anyám
pusmog valamit, alig értem,
aztán kiveszem a sötétben
Istent.
Édes, jó istenem… - így mondja,
édesanyám imádkozik éppen.

Könyörög, hogy apám
ormótlanra dagadt lábát
ne feszítse a víz, mer’ a szív
nem bírja, csak imája segíthet.
Könyörög bizony értem is,
fia rég messze szakadt…

Alvást színlelek, ügyesen szuszogok
mint a harmadik ágyon apám,
szinkronban…





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-04 19:25:15
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-04 19:25:15