Mezítláb jav.

Körtefa levele tenyeremen morzsolom
Óvom, a kis fészket. Nevettél miatta
látod a rozsdafarkú felriadt.Kótyagos
ahogy rázza tollait a szép madár.
A fákon mézgát sír minden kéreg
Kérdezz meg miért szomorú a
szemem? Alatta holdsarló árnyéka
éjdió koppan. Olyan a földön akár alvó
nő ki pogány daccal kitárja magát
Madarak. Madarak voltunk lelkem
Kemény dühös arccal néztél
és itthagytál a hajnalokon
Vadkörtefák a régi asztal mellett
Morzsákkal tele lyukas zsebem.
Mezítláb a hosszú fűben mászkálok
Jegenyenyár.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-26 23:58:39
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-26 23:58:39