Feszület 1974

Csepelen akkor még nem volt víztorony,
se lakótelep.
A földszintes házakat mintha
teniszütővel verte volna az Isten,
legtöbbjükről hullott a vakolat.

A HÉV-végállomásnál csaholó,
szűk utcák torkolatában, lándzsahegyekkel
körülkerítve tárta szét híg szárnyait -
lebukó fejjel repült Jézus Krisztus.

Repült, s könnyen magába görbített
megannyi dimenziót, a szíve mögött elkóborolt
élet, fagyott anyag, delírium-balett, a
szokásos lassú tánc.

Minden vasárnap megjelent itt egy híve, alacsony angyal,
kifényesített, olcsó bőrcipőben,
nyakig begombolt ingének goromba szo-
rítása az ég felé nyomorította az állát,
s bűzlött a kölnitől.

Arcán borosta, lenyúzhatatlan por, korom, a
testén idegek, inak, semmi egészséges, fehér háj.
Már rég pehelysúlyú bajnokká aszalódott a csepeli
kohók állandó közelében.

A feszület körül a lándzsák monoton
tempója rezgett, s közöttük ez a férfi
mindig ugyanazon a helyen benyúlt, mu-
tató-  és középső ujját összeszorítva,
csikorgatott fogakkal
keresztet varázsolt, vetett a kőbe.

Aztán kiállt az utcasarokra,
megrázta öklét, s dühödt
próféciákat parittyázott a nagy ritkán arra pöfögő
Warsawák, Wartburgok felé.

Majd újra visszatért az örök ájult, átszögezett Fiú
majdnem mezítelen
testéhez, s kezdte elölről a különös misét.

A másik oldalon pedig, a Rákóczi út elején állt egy
maszek cukrászda,
ahol egy forintért még tejszínt is adtak a napfényben
főzött vanília fagyihoz; ide futottam mindig,
ha kaptam némi pénzt.

Úgyhogy a repülő Krisztus-szobor, meg a miséző
démon elnagyolt háta mögött csak a Fémmű, és a Petőfi utca
akácvirágos, fehér gyomra maradt,
a rongylábú házak hosszan elnyúló sora.

Az egyikben felnőttem.
A másikban egy kedvesen mosolygó,
hosszú hajú, tetovált segédmunkás
megerőszakolt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-24 16:57:28
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-24 20:56:29