A végső bajban
(Meghalt apám testvére is)
A legidősebb Szigeti is halott,
immár valóban én következem,
a potenciális hulla én vagyok,
csak napjaim maradtak már nekem.
A tegnapokkal egyre fogy az élet,
s a holnapokkal újra egyre nő,
az elmúlástól nemhiába félek,
a halál soha nem lesz érthető.
Nyomot hagyott a röpke élet, mint a
papíron, hogyha verset ír a tinta,
és sikerektől duzzad a kebel.
Közömbösség a legnagyobb betegség,
én nem hiszem, hogy lenne arra mentség,
a végső bajban mindent merni kell!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-08-22 05:38:21
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-22 05:38:21
