Ijedtség

Vért láttam fogmosás közben.
Bosszantott: megint a tiédet.
Tócsába gyűlt a papucsom körül,
s belehullott a csíkos törül-
közőm is. Később

a kettes villamos megállójában
fogalmaztam a nekrológodat.
Vicces lett volna, keserű,
tele önváddal, mit felold a derűs
reménytelenség,
majd itt-ott, jól komponált helyen,
feltárta volna a nyers haragot.

Kapják be: nem tudom kik.
Kapd be, te nem tudom ki,
megint halott vagy.

Majd elbicikliztem a lakásodhoz.
Ajtót nyitott gyanútlan kísérteted.
Másnapos lidérc, sebes lábaid körül
totyogva jött-ment egy kék szemű gyerek.
A lányod.

Nem tudtam mit mondani, baszod,
szívtunk pár cigit a fürdőszobában.
Üzentem néhány barátnak, hogy élsz.
S mondtad, van már egy telefonszám: az orvosé.
Felhívtad?
Nem tudom.

Merő élvezetből, céltalanul
bringázok azóta is.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-20 13:20:19
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-20 14:22:10