Kávétlanul



Csigolyáim meszes házán
sétálgat a fájdalom,
ágyam száműz, hajnalodik
pihenésem eldobom.

Papucs nyüszít talpam alatt
a konyhába elcipel,
kávéfőzőt zsigerelek,
fejemben száz decibel.

És a doboz az átkozott?
Semmit árul kacagva,
mosogatón Zacc az öreg
régi helyét siratja.

Vérnyomásom tovatűnik
zsibbadás ül helyére,
nézegetem életemet
miért vesz engem hülyére?

Felöltözöm félig-meddig
Micimackó szerelés,
Elindulok koffeinért
Az erőm meg, de kevés!

Vánszorogva benzinkútra
Valahogyan eljutok,
Az eladó kicsit rémül
De kávéval indulok!

Haza érve karosszékbe
Fenekemet ültetem,
Koffeinnel összeszűröm
Lábadozó életem.

A monitor rám mosolyog
Az ihlet is andalog,
Kávébabnak istenéhez
Egy szép imát mormolok.











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-11 21:46:16
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-11 21:46:16