Nyár-végi szonett
Ha emlékeznék álmaimra, akkor
az arcodat is felidézhetném,
így ébren álmodom, nem pirkadatkor,
belém nyilallik újabb költemény,
megörvendeztet; vagy nekem, szerelmem,
öreg legénynek búvó fájdalom,
elérhetetlenül, hiába leltem
ismét terád. Zöld lángú lombokon
az elmúlástól rozsdafoltok nőnek,
behódolni még nem kell az időnek,
amíg ölembe hajtanád fejed.
Még néhány hétig nyár van, drága kincsem,
elolvadna a hó a hegygerincen,
ölelkeznék én boldogan veled.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-08-11 06:40:30
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-11 06:40:30
