Viasz

a lány egy marék, még meleg viaszt emel a szájához,
és ahogy csókot nyom rá, a képlékeny, fehér anyag
felveszi ajkának vonalait
a körvonalat őrző viaszt végül a fiúnak adja,
aki hazaviszi, és este az ágyába fekve a párnája mellé
teszi azt
elalvás előtt a sötétben még hallgatja,
ahogy a feje mellől suttogni kezd a kirajzolódó száj
ezek a szavak reggelre lángba borítják az ágyat,
s miközben a fiút feketére falják a lángok,
fehér, szerelmi tócsává olvad az ágyban őrzött
viasztömb is





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-07 12:11:54
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-07 12:11:54