Debrecen

Ha néha még megyek,
vonat visz engemet,
döcög velem piros vonat,
kivénhedt fergeteg.

Mi dolgom van nekem,
hogy vár még Debrecen?
Acélozom a hangomat,
hogy hallható legyen.

Ha utcán ballagok
(nem busszal, csak gyalog),
volt ifjúságom szembejön
velem, s eloldalog,

ha mégis rámtekint,
elrontva már megint,
hogy nem vesz észre, nem köszön,
valaki másnak int

a túlsó oldalon.
A szülővárosom
már nem fogad be engemet,
elfelejtett nagyon.

Visszavonatozom.
Már fenn a csillagom.
Mert este van, én elmegyek,
agyő, szép városom!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-03 06:52:57
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-03 06:52:57