Individuális dal

Rád terpeszkedik
a társadalom,
mint idegsejtre
a nagy-agy:
kultúr-fintorba
rándul ajkad,
kényszerképzettel
vagy szabad!

Hiába nyújtod
érzéki csápod,
gondolatod rég
megszabott:
ezrek döntenek
nagy tetteidről,
s bűnhődsz, ha helyed
elhagyod...

de megnyugodni
te mégse próbálj,
légy önmagad bősz
harcosa,
s alkudozókkal
majd ha leszámolsz
győzz,
farkasok vad hajnala,

és vicsoríts,
ezt megérti a falka,
holdra vonyíts
bárányok riadalma

dúlt szépség
légy szédítve sokakat,
hadd féljék
csak hústépő fogadat!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.