Egyetlenek (v2)

Szüleimnél egyetlen szoba van.
A rekamét (anyukám ágyát)
csakis akkor húzzuk ki, amikor
unokáik is eljönnek, néha.

Alattam a heverőnek transzformált kempingszék
testgyötrő egyenetlensége,
mégis aludnék, ha
nem zúgna fejemben darázsfészek,
fullánkos, apró önzések
sárga-fekete serege.

Mégis aludnék,
de anyám pusmog valamit, alig értem,
aztán kiveszem a sötétben
Istent.
Édes, jó istenem - így mondja,
édesanyám imádkozik éppen.

Könyörög, hogy apám
ormótlanra dagadt lábát
ne feszítse a víz, mer’ a szív
már nem bírja, csak imája
segíthet.
Könyörög bizony értem is,
egyetlen gyerekük
messze szakadt…

Alvást színlelek,
ügyesen szuszogok
mint a harmadik ágyon apám,
szinkronban…

Jóanyám is álomba merül majd, így alszunk mi,
egyetlenjei
egymásnak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-30 20:23:42
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-30 20:23:42