vers


Ha azt mutatom, kellesz, nem kellek,
akkor pedig, mikor nem, akkor sem.
Mégiscsak nehezek voltak azok a vonatok.
Itt laknak mind fejemben, néha a kéményekben,
atomráccsá romlott lelkekben,
bilincses tájban, a rengetegben.
Nekem is volt, mikor észrevettem.
Ebből bizony emlék lesz, itt voltál a kezemben,
a kéményekben, lakótelep oldalán óriás
transzparenseken. Kifogyott a zsanérokból a nyikorgás.
Stefánia, hol lehetsz most? Tündi sem vár már.
Anikó, Adri, és te Lily emlék, emlékeim.
Zsuzsához sem mentem, mindig valamiért.
Mindet elvesztettem én, miattam is.
Tipikus verstéma.
Őt ölelve simogathatod csak meg magad.
Fel kellett inkább ébrednem felpofozva.
Fehérre meszelt utcákban is téged kerestelek.
Ott voltál mindig, csak jegyet nem bírtam hozzád venni,
mikor bírtam volna, nem voltál hát sehol
A legszebb délutánom ott volt a Margitszigeten.
Nem díjazott mást jobban a jutalomközpontom.
A becsület marad, csak útipoggyászba begyömöszölt emlékek.
Jegyet vettem a vaksötétbe.
Van több sérülésem, nagyon félek attól
hogy minden lehetséges.
Annyi verset írtam, ahányszor kellettél volna.
Anyámra is emlékszem, mikor sírva indult este
retiküljével zarándokútra.
Megvilágosodott bennem akkor a pokol.
Mikor pedig téemkáztam papírgépben,
az sem én voltam, de a lakatos
áttolta a lánghegesztőt a mennyországba.
Laktam én veled, akkor voltam a legboldogabb,
de jobbat akartam, azért szerettél, mert szebb voltam nálad.
Inkább elhagytalak, mint hosszú távon rád olvassam az összes hibádat.
Érzem, emléket gyűjtök. Megint téged.
Olyan jólesett, láttam rajtad, elmondanod nekem
mi bántott, én meg hallgatlak. Úgy érzem, ennyivel
megtisztellek, úgy zárnak szerelmek, mint fogynak
az utcákról kék kutak, úgy fogysz el, mint ingyen dolgok.
Butha módjára nézegetem,
el fog múlni az életem.
Vagy nem. Örökké élek.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-28 15:09:32
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-28 15:09:32