Tóth János
Egy részeg festő a hegyen
Imbolygó vásznát
fenyvesek bámulták,
ahogy dokkja lett
egy sziklaperem,
napsugár bukdácsolt
a szivárvány palettán,
s egy maszatos borosüvegen.
A völgy ölén
didergett a város,
felhúzott gallérokkal
birkózott a szél,
a Nap újra zuhanás előtt,
arcából lassan futott ki a vér.
Ecset mártózott
a zöldből barnába,
vászon gödreibe
színek kuporodtak,
a valóság s az álom
összekacsintva,
imbolygó tudattal
az alkonyba hadartak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-07-26 21:31:20
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-26 21:31:20
|
|
|
