Túladagolt

Velőbe oltott tagadó-oldat
ölembe ósdi talán-t forgat,
s foltot facsar ki belőle,
tisztára mosott padlókőre.
Most látom csak magamban,
hogy zavaromban túladagoltam.
De elégedetten rajzol szavam
firkált lapokra ürességet,
arcomra égetett tanács-kotta
mászik át fényes lapokra,
túlcsordult döntési hiba
jutott mára az asztalomra.

De megnyúlt folyosón van még
réssé nyitogatott fehér ajtó,
egy hajszálnyi sóhaj még átjut alatta,
de ösztönöktől túldagadva
felcsapódok a kész falakra.
Szanatóriumi vakfehér csend
ajkaimra zárol kegyelmet,
ne hazudj párnát szemhéjam alá,
hadd tagadjak még egy percet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-20 16:38:39
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-20 16:38:39